A hűség a legkegyetlenebb béklyó

Persze sokan rávágják erre a mondhatni közhelyre, hogy semmi igazságtartalma nincs, de tapasztalataim szerint azért mégis… Az emberi faj nemtől függetlenül hűtlen, a különbség csak az, hogy a férfiak általában lebuknak, a nők meg nem. Hogy ez miért van így?

A nők örökké gyanakszanak. Ez abból adódik, hogy sosem lesznek 100%-ig elégedettek magukkal és úgy gondolják, hogy akkor a párjuk sem az, és biztos éppen valaki más után kajtat. A folytonos gyanakvás szüli aztán a jól ismert mondást: „Jobb félni, mint megijedni!” Mondhatni felkészülten várjuk a csapást, a felismerést, hogy mi is “bekerültünk a klubba”, a megcsaltak klubjába. Persze sokan már az első pillanatoktól kezdve kutakodnak a zsebekben, mobiltelefonban stb. Mondhatni beteges módon… De azért azt hozzá kell tenni a történethez, hogy elég sok férfi rá is tesz egy lapáttal a nők rossz érzésére, a kérdés csak az, hogy szándékosan-e. Jellemző párbeszéd, amikor a nő kérdezi, hogy a férfi merre járt, mit csinált, kivel volt, miért nem válaszolt a telefonhívásra. A férfi válasza nem az, hogy „A barátaimmal voltam az XY kocsmában, mert lementünk meginni egy sört és ne haragudj Drágám, nem hallottam a nagy zajtól, hogy csörög a telefon” vagy „Szívem, hiszen tudod, hogy tárgyaláson voltam/dolgoztam/ meg kellett írnom a szerződést/ ki kellett pakolnom a csomagokat stb, és olyankor nem tudom felvenni a telefont, de most már itt vagyok és figyelek…„, hanem egyszerűen közlik, hogy nem értek rá, nem hallották stb. Nyilván a nőben felmerül, hogy miért nem ért rá? Hol volt, hogy nem hallotta? A férfiak el sem tudják képzelni, hogy micsoda rémtörténeteket tudunk mi gyártani a fejünkben, ha valamire nem kapunk egyértelmű választ. Ilyenkor jön a durcáskodás, meg a „Mi bajod? Semmi!!!” párbeszéd.

A nő akkor lép félre (legalábbis az esetek többségében), amikor érzelmileg nincs kielégítve. Ugyanis az, hogy szexuálisan már nem minden olyan, mint mikor 20 éves volt az ember, a nők többségét nem zavarja, vagy ha igen, akkor is viszonylag könnyedén túl tudja tenni magát rajta. Neki nem az a legfontosabb, hogy 15- 20-30 év házasság után is jól megdöngöljék, hanem hogy a férfi, akivel együtt él, szeresse őt és ezt ki is mutassa. Ha ez nem történik meg, és van a láthatáron valaki, akiben a nő meglátja a potenciális „szeretetadó masinát”, valaki aki ismét bókol neki, aki „úgy” néz rá, akinek a közelében nem egy háztartási robotgépnek, hanem nőnek érzi magát, olyankor esik meg, hogy bizony a nő is félrelép.

Ellenben a férfiak, ha a nőnek már alábbhagy a szexuális vágya és nem kívánja minden nap, csak mondjuk 3-4 naponta, elkezd agyalni és bizseregni. De gyakran még ez sem kell, elég csak annyi, hogy valami újra vágyik. Ezt a következő hasonlattal szoktam definiálni: „Minden embernek van egy kedvenc filmje, amit akár 1000x is meg tud nézni, sosem unja meg! Legalábbis így érzi akkor, amikor még csak háromszor látta. Aztán amikor minden nap meg kell néznie ugyanazt a filmet, hiába ugyanolyan jók a benne a poénok, ugyanolyan szuper a sztori és ugyanolyan jók a képi elemek, mégiscsak unalmassá válik. Ilyenkor megpróbálja a ház különböző részébe helyezni a TV-t, esetleg letakarja egy szép terítővel vagy mécseseket, esetleg egy vázában virágot tesz rá, a benne lévő film azonban mégis ugyanaz marad. Az a film, amit nem akar kétezredik alkalommal is megnézni, hanem csatornát szeretne már váltani. És ha ez megtörténik, akkor néhány másik film vagy csatorna után úgy fogja érezni, hogy bizony, úgy megszokta már a régi, jól bevált kedvenc filmet, hogy már-már hiányzik és újra meg szeretné nézni!” Persze ez nem mindig és nem mindenkire igaz, de az életszagú hasonlattal többnyire azok is meg szokták érteni a hűtlenség okát, akik egyébként a „szőke herceg fehér lovon” mesében hisznek.

A kapuzárási pánik persze egy külön műfaj. A férfi úgymond eljut élete csúcsára és ráeszmél, hogy innen nincs tovább, ennél már se sikeresebb, se szebb, se gazdagabb nem lesz, csak lefelé vezet az út. Természetes, hogy keresni kell valami kapaszkodót, valamit, ami feldobja a kedvét. Amitől megint telivérnek vagy kandúrnak érzi magát, valamit, ami megmozgatja lassuló vérét az ereiben.

Az pedig ismét egy másik kategória, amikor a szeretett nőt nem akarja elhagyni a férfi, nem is unja vele a szexet, csupán csak nem meri neki bevallani, hogy igazából mire is vágyik. Vagy ha megosztja vele, akkor a nő teljes mértékben elutasítóan reagál. Egyszer találkoztam egy ilyen fiatalemberrel. 8 éve volt párkapcsolata, és esze ágában sem volt elhagyni a kedvesét, mégis úgy érezte, valami hiányzik. Aztán lassan kiderült, hogy mi az: nem merte elmondani a párjának, hogy ő durván is akar szeretkezni, hogy örülne neki, ha a csaj néha kurvának öltözne, vagy dominának, ha erőszakosan közeledhetne hozzá vagy, ha megszoríthatná a nyakát és akár le is pisilhetné. Nekem el merte mondani ezeket, mert én nem az az ember voltam, aki mellé minden este befekszik és akinek minden reggel a szemébe kell nézni. Szerintem sok férfi van, aki hasonló gondokkal küzd és akad olyan is szép számmal, aki bizony hivatásos hölgyhöz fordul vágyai kielégítéséért.

Egy biztos, legyünk hűtlenek, ha úgy diktálja vérmérsékletünk, de ha már ahhoz volt pofánk és erőnk, hogy megtegyük ezt a lépést, akkor ahhoz is legyen, hogy egy életre hallgatunk róla! Meggyónni a párunknak nem könnyű, de utána mégiscsak felszabadul a lelkünk, az az ember viszont, akit szeretünk, egy életen át hordozni fogja a bánatot a lelkében. Tehát, ha nem kívánjuk a másikat a földbe döngölni, akkor hallgassunk és súlyos titkunkat vigyük magunkkal a sírba! Hiszen mindannyian jól ismerjük a mondást: „Amiről nem tudsz, az nem fáj!”

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.